|
33. Orbán Viktor konzultációs levelének bírálata
Konzultációs kérdéseket feltenni a népnek dicséretes politikai tett, ha azok fontos, húsbavágó, érdemi kérdéseket jelentenek. Sajnos azonban itt, most jobbára alibi kérdésekről van szó, kihagyva azokat, amelyek országmegrontó ellenfeleink érzékenységét sérthetik.
(Levél)
Orbán Viktor Úr
miniszterelnök
Tisztelt Miniszterelnök Úr !
Ön az „Új nemzeti 2012 konzultáció” című levelében azt emeli ki, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, és számítok a véleményére.
Sajnálom Miniszterelnök Úr, hogy az Ön számára az ország szuverenitásának feladását je-lentő Lisszaboni szerződés, -ami még nyomtatásba sem került, mégis három napon belül hű alattvalóként elfogadtak, s amely nem más mint az EU gazdasági és politikai diktatúrája- nem volt fontos kérdés, hogy az állampolgárok véleményét kikérje. Pedig ez a szerződés
– teljesítve rendeltetését- gazdasági , politikai, kulturális, és morális gyarmattá süllyesztette az országot.
(Már az EU-ba történő belépés is simlis volt, mert a szavazóknak csak 45.62 %-a jelent meg és a szavazók 37.9 %-a válaszolt igennel. Viszont a pártoknak és egyes személyeknek anyagi érdeke a belépést követelte, az országét nem)
De egyetlen más uniós szerződés, például a „pénzügyi paktum”, -amely nem más, mint egy abszolút megszorítási szerződés, melynek lényege, hogy Brüsszel hagyja jóvá költségveté-sünket, s azzal jár (dr. Csath Magdolna egyetemi tanár szerint, hogy a perifériára szorult or-szágok sohasem tudnak felkapaszkodni a fejlettek mellé)- sem vált nemzeti konzultációs kér-déssé.
Hivatkozik a levél az alkotmánnyal kapcsolatos hasonló felmérésre, azonban ott sem merték feltenni azt a kérdést -pedig előzetesen megígérték a teljesítését is- hogy a zászlóba bent legyen -e a címerünk,, és vármegyének nevezzék-e a megyét. Nyilván megakadályozták még a kérdés feltevését is azok, akik támadnak mindent ami magyar.
Nem teszik fel azt a kérdést sem, hogy
-
például:kilépjünk-e az EU-ből, amely minden tekintetben rabláncra fűzött bennünket és a nemzetközi politikai „köpködők” céltáblájává váltunk.
-
avagy; támogassuk-e az USA afganisztáni gyarmatszerzési politikáját, és egyáltalán vonjuk-e vissza, csökkentsük-e a különböző nemzetközi misszióinkat, s éppen most aktuális kérdésként : küldjünk-e öt megfigyelőt Szíriába , miközben az ország népe nyomorog
-
avagy támogassuk-e milliárdokkal a külföldi befektetőket, másként gyarmatosítókat, vagy inkább magyar vállalkozókat támogassunk stb.
A hivatkozott konzultációs kérdések többsége részvétteljes mosolyt, és nem válaszadást érdemel, kiemelten pl. 3, 4, 10, 11, 15. kérdések, amelyek vagy banálisak, vagy eviden-ciáknak kellene lenniük egy népbarát kormány számára.
Ezt az országot egyéni és pártérdekek alapján rabláncra fűzték, s úgy tűnik rajtunk sajnos csak egy világégés segíthet, amikor a mostani államterrorista diktátoroktól, szervezeteiktől, és párjaiktól megszabadulva, nemzeti érdeket képviselő magyar kormány alakulhat a megmaradó gyarmati romokon.
Pécs, 2012 júl. 18..
Gróf Endre
közgazdász
| |