53 „Ami sok az sok !”

Avagy: „ mindennek van határa !”

Az ember tűrőképességének is van határa, még abban az esetben is, ha egy számára kiemelkedő, elismerést  igénylő jellegű megnyilvánulásról, történésről van is szó. Ennélfogva bármilyen túlzás, túlhajszolt  jelenség, cselekmény  az érzelmek és az értelem  egyensúlya által vezérelt  homo sapiensben   szükséggszerüen pavlovi reflex szerinti visszatetszést  indukál, vált ki, és kényszerűen  fogalmazza meg a címben adott véleményt,  keresve, követelve eme feszültség elhárítását, levezetési lehetőségét. Ezen kényszernek engedve született meg az alábbi írás is.

A zsidó holokkauszttal kapcsolatos  megemlékezés  kezdetben a történelmi  megemlékezések normál folyamatának megfelelően vonult be az európai mindennapokba. Az 1970-es  évektől kezdődően azonban a helyzet megváltozott és degenerált jelleget  öltött.Magát a holokauszt szót is csak a hetvenes évektől kezdve használják, amelyet a„L.Holicauste Elie Wiesel „Naut”(Éjszaka) című könyve alapján készített film népszerűsített.(Roger Gara-udy: „Az izraeli politikát megalapozó mitoszok c.könyv 134 old.)

Ebből, a zsidók által Hollywoodban készült amerikai filmből vették át a kifejezést,s tették általánossá. Felismerték ugyanis, hogy a II.Világháború által leigázott európai államokban jó lehetőség kinálkozik arra, hogy egyedülálló jelleggel, - a történelemben eleddig népesség, vagy vallási csoport részére soha nem alkalmazott módon-  a deportált zsidók után kártérítést köve-teljenek. (Norman G. Filkenstein „A holokauszt ipar” )

Magyarországon kirívóan is „elszabadult a pokol” mióta Simon Peresz izraeli elnök  kijelentette, hogy  felvásároljuk Magyarországot.

Így a ma már másfél éve tartó, folyamatos, az európai országok mindegyikét túllicitáló, az anyagi lehetőségeinket túlterhelő,  történelmünket is meghamisító zsidó holokauszt megemlékezés és kártérítés, morálisan is és anyagilag is elviselhetetlen, indokolatlan mértékűvé duzzadt. Az ebbeli mai magyar megemlékezési  gyakorlat  ennélfogva nemcsak a megemlékezés mértékében, anyagi,és szellemi vonatkozásokban vált túldimenzionálttá, de identitást sértővé is torzult, sőt még a magyarság történetének zsidó érdekek szerinti meghamisitásává is fajult.

1.A megemlékezések  sokasága.

A megemélékezés-dömpinget a zsidó világkongresszus 2013 évi Magyarországon történő megrerndezése vezette be, amely egyuttal  a Simon Peresz féle kijelentés  demonstrálását is szolgálta, s amit mindjárt követett az európában élő Európai Rabbinikus Központ (RCE) zsidó szervezet március 24-25-én  Budapesten a parlamentben tartott közgyűlése is.

Ezt követték azután a különböző kormányzati, zsidó és civil szervezetek rendezvényei, megnyilat-kozásai, a sajtóban, rádióban, TV-ben, gyüléseken, úton-útfélen, -népiesen mondva- orvérzésig. A folytamat nem állt le ebben az évben sem, s most már a zsidó munkaszolgálatosokon túl, az első világháborus zsidó áldozatok is sorra kerültek.

2.A megemlékezés anyagi ráfordításai

A zsidó holokuszttal kapcsolatos megemlékezésekre fordított anyagi támogatások  többszörösen meghaladják, túlszárnyalják, a hasonló jellegű, tartalmú, a magyarságot érintő támogatások mértékét, nagyságrendjét..

Már azzal indúlt, hogy a zsidó a holokauszt szenvedések meganyagosításától kezdődően a magyar állam minden évben tetemes, kártérítésnek nevezett összeget folyósít a magyarországi zsidó szevezeteknek. Az összeg bár nem publikus, évente több-száz  millió forintról van szó. Ezzel indul minden év.

Ezen felül  minden holokauszt áldozatként bejelentett élő zsidó  személyre szóló összeget is kap, amelyet  a 70 éves évfordulóra tekintettel   2014  évben 50%-al emelt meg a kormányzat úgy, hogy  2015-évben  ugyancsak  50 %-os emelést kapnak,  ami két éves viszonylatban  már 125 %-nak felel meg..

Ősszehasonlítás képpen; a szovjet gulágokon, a különböző 56-os börtönökben, büntető és internáló táborokban szenvedő magyarok csak 10 %-os emelésben részesültek, s csak egy évre vonatkozóan.

Mire terjed ki a zsidó kártéritést ?

                  - minden évben rendszeresen több száz millió forintot utalunk át jóvátételi alapon a     különböző magyarországi zsidó szervezeteknek,  - személyre szóló kártérítést is  fizetünk

                  - programozzuk a költségvetésben  a zsidó építmények, temetők felújítását  

- és egyedülállóan a világban csak mi, a magyar állam fizet a holokauszt során                    meggyilkoltak hozzátartozóiknak is  kárpótlást  (Magyar Nemzet 2008 aug 25)

De még  ez sem elég. Számtalan próbálkozással, mindenféle kreált indokkal támadják hazánkat  kártérítési eljárások  indításával az USA biróságainál újabbb összegek  megszezését remélve 

A mostani  70 éves  emlékezési folyamat a rendszeres folyósításokon felül további milliárdokkal terheli a költségvetést  az alábbiak  szerint:

             - 5 milliárd /5ezer millió) egy új holokauszt múzeum kialakítására a Józsefváros-i pályaudvar helyére,

            -  1.5 milliárd ( egyezerötszáz millió)  pályázható megemlékezésekre

            -  tételesen  nem tervezett több  ezer milliárd forintot  fog kitenni a  különböző rendezvények, ünnepségek, fogadások, emlékülések, a meghívott külföldi vendégek utazási szállodai, stb. költségei, ajándékok sora stb.

A  zsidó támogatásokat egy  elképesztő, a  magyarságot, nemzetünket megalázó alkalmazással még  megfejelte  Lázár János miniszterelnöki titkár azzal, hogy  havi 1 millió Ft  jövedelem, és egyéb ked- vezmények juttastása mellett „tanácsadói” minőségben szerződtette azt a Zoltai Gusztáv rabbit, aki a  kádárista szocialista rendszerben az MSZP (Magyar  Szocialista Párt) pártszolgálatosa, fegyveres munkásőre volt, s akit a zsidó szervezetek, a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szervezete) éléről  bünvádi jellegű gyanusítás miatt eltávolítottak.

(Tisztelt olvasó: hát lehet ezt ép ésszel, indulatok nélkül tudomásul venni ?)

S mindez az állam, vagyis az adózó  állampolgárok  pénzéből  történik.

Jogosan felmerül a gondolat, hogy ez a túlzott szervilizmus jellegű adakozás is oka lehet annak, hogy a hatalomnak működtetni kell  egy virtuális „Adókitalálási és népnyomorgatási Hivatalt”, ahol már a szappan és a tisztitószerek  adóját is megfogalmazták, és akiktől várható még  ennél képtelenebb adóforma is, mint pl.  az”állampolgársági” adó,  „járdahsználati” adó  -az utadó gátlástalan  kiterjesztését  leképezve-; avagy egy  „létezési”  adó stb.

3.A megemlékezés identitás romboló történelmi hamisításai.

A zsidó holokausztra való emlékezésnek ezt a fajta szegmensét  a miniszterelnök  titkárságát vezető Lázár János  államtitkár állította föl, kijeletve :

…. törvényerőre kell emelni az emlékezés parancsát, és a felejtés tilalmát, a bocsánat kérést pedig a nemzeti identitás részévé kell tenni…mert a magyar állam  kétszeresen is bűnös volt a holokausztban, mert nem védte meg saját polgárait, mert segédkezett , erőforrásokat adott  a népírtáshoz.”

De még a fenti képtlenséget is sikerült megűberelnie, felállítva a történelmi hamisítás csúcsát, a szervilizmus non plus ultráját az alábbi bődületes, minősíthetetlen „baromsággal”:

„ a holokauszt  a magyaroknak ősi bibliai bűne is egyben, testvérgyilkosság, magyarságunk elárulása”

(Magyar Nemzet 2014 jan 29)

Ebben a kijelentésben  nem annak abszurdiása  a legnagyobb probléma, mert annak képtelensége nyilvánvaló,  hanem az, hogy egy ilyen ember egyáltalán  kormánytag lehet, és a nemzeti értékeket képviselni, a nagyar idetitást szolgáni  akaró  miniszterelnök első számú segítőjének posztját töltheti be. Személye, szükségszerűen rávetül  alkalmazójának megítélésére is.

Történelemhamisítás az is, ami az  1944 március 23.-i német megszállást szimbolizáló emlékmű elleni zsidó tiltakozás révén, kapcsán folyik.

4.A zsidó holokkauszt-megemlékezés morális vetülete, problémája.

Szükségszerűen adódik  a kérdés, hogy  a zsidó holokauszt  mint történelmi esemény miért nem kutatható, miért kellett Izrael nyomására  a  kutatátás minden formáját börtönévek kiszabása mellett megtiltani ;mi  titkos lehet egy történelmi eseményben? 

Csak arra gondolhat a tiltás okán töprengő, hogy a történelmi esemény megismerésének esetleges nem kívánatos konklúziói lehetnek, s az ettől való félelem teheti szükségessé a titkosítást, és annak büntetőjogi védelmét.

Morális jelleggel áll elénk az a visszás helyzet, állapot is, hogy  egy olyan ország  jelenti ki, és tűzi ki kötelező történelni normaként azt az erkölcsi kívánalmat, hogy hasonló népírtás többé  soha ne forduljon elő, miközben saját maga hajt végre évtizedeken keresztül a palesztinokkal szemben népírtást, holokausztot.

Természetesen a zsidó népírtást ez a körülmény nem  kicsinyíti, nem negligálja, de a megemlékezés erkölcsi tartalma, s vetülete, őszintesége mindenképpen sérül, álságossá  torzul, különösen a kívülállók lelkében.

A fenti aberrált  szituációt  a magyar közmondás paletta a következő képpen  jellemzi:

„Vizet prédikál és bort iszik”

Pécs, 2015 január 28.

Gróf  Endre

au.politológus

gyémántdiplomás

közgazdász

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2020.02.29. 14:02 Bottlik Sándor Kedves Bandibács Gratulálok értékes írásaidhoz. Az Isten tartson meg közöttünk mlg jó ideig. Üdv: Bottlik Sándor